...És a zenei programban is van egy igazán nagy dobás: természetesen a Slipknotra gondolok. Az egész nyári fesztiválszezonban egyelőre nem látszik ennél komolyabb fellépés, mármint az aktuális, fiatalok közt népszerű együtteseket nézzük. Lesz még egy halom "felnőtt" együttes, de például a(z "igazi") Szigeten egyelőre nem látszik, hogy fellépne legalább egy ennyire nagy csapat. Úgyhogy nézzük csak meg röviden, hogy kikről is van szó.

A magát a csúszócsomóról elnevező együttes 1995-ben alakult Iowa állam Des Moines nevű városában, amit igazából lakóin kívül mindenki csak a Slipknot miatt ismer. És ők sem festenek róla igazán hízelgő képet, sőt: ha hihetünk nekik, akkor ott minden normális ember előbb-utóbb (de inkább előbb) megkattan. A Slipknot a helyi metal-együttesekből alakult ki meglehetősen követhetetlen módon, a lényeg az, hogy végül csak összejöttek kilencen. Mindannyian egyedi maszkok mögé bújtak, és nevek helyett pusztán számokkal jelölték magukat (nem egytől kilencig, hanem nullától nyolcig...). Saját erőből kiadtak egy albumot, Mate.Feed.Kill.Repeat néven, és csodák csodájára a helyi szinten kigúnyolt ambíciók beigazolódni látszottak: felfigyelt rájuk a metal-világ. Több kiadó is megkereste őket, és ki is kötöttek a Roadrunnernél, akik biztosították számukra Ross Robinson producert. Ő az egyik legbefolyásosabb ember mostanában a rock-bizniszben, olyan bandákkal dolgozott, mint a Korn, Limp Bizkit, Sepultura, Machine Head. Az 1999-ben megjelent Slipknot album egyből a csúcsra juttatta a bandát. Ugyan a rádiók és a tévék is játszották Wait and Bleed és Spit It Out című számaikat, elsősorban az igencsak intenzív élő fellépések növelték a hírnevüket, főleg azután, hogy bekerültek az Ozzfest fellépői közé is. Az őket övező misztikum (maszkok, satöbbi, tudjátok) is hozzájárult, hogy metal-körökben abban az évben róluk beszéltek a legtöbbet. Rögtön megkapták, hogy a nu metal éppen aktuális felfutását használják csak ki, noha zenéjük azért más volt, mint a Limp Bizkit - Korn - Linkin Park csapaté: a rengeteg zenésznek köszönhetően sokkal tömörebb és ütősebb a hangzás (ütős a szó szoros értelmében, hiszen hárman is püfölnek valamit, dobot vagy fémhordót vagy ilyesmit), a súlyos riffek pedig sokat elárultak a death, thrash metal illetve a grindcore iránti vonzalmaikról. A melodikus ének és a kétségbeesett üvöltés közti hatásos ingadozás, valamint a lemezjátszó és sampler alkalmazása még aligha ok arra, hogy valakit rögtön besoroljunk egy irányzatba.

A hisztéria odáig fokozódott, hogy 2000-ben elérték a platinalemezes státust. 2001-ben hatalmas várakozás előzte meg a második nagylemezt, az Iowa azonban kevésbé szerepelt jól az eladási listákon, mint elődje. A kritikusok is fanyalogtak egy kicsit, de az igazi rajongók persze ezzel mit sem törődtek. A turnézás folytatódott, úgyhogy csak relatíve volt csend az együttes körül a következő években, ráadásul a tagok mindenféle egyéb tevékenységekbe kezdtek, például saját kiadót alapítottak (Maggot Recordings).
Idén pedig kijött a harmadik album, egészen friss, Vol. 3: The Subliminal Verses a címe, ezt is Ross bácsi vezényletével ütötték össze, és a kritikusok elégedettek vele. Hogy az eladások hogy alakulnak, majd elválik, de ez legyen inkább az iparosok dolga - a rajongók mindenképpen örülhetnek.
Június 12-én, szombaton tehát igazi durva bulira számíthatunk a Népstadionkertben. És hatalmas tömegre; ha csak abból indulunk ki, hogy hány ember hord Slipknot-pólót, megbecsülhetjük, hogy rengetegen lesznek.